N. Domii-val készítettem egy interjút. Itt van egy blogja: http://avaltozasjo.blogspot.hu/
- 1. Milyen érzés, hogy ennyien olvassák a blogodat?
Jó érzés tudni, hogy sokan várják az újabb és újabb részéket. Sosem hittem volna, hogy ennyien fogják olvasni az irományomat, ezért is mosolygok mindig, mikor meglátok egy új feliratkozót.
2. Ha nem olvasnák sokan a blogodat, akkor is írnád?
Ez fogós kérdés, de talán ha csak egy-két ember olvasná, akkor is írnék, hisz nem az olvasóknak írok tulajdonképpen, hanem magamnak. Levezetem a feszültséget, ezzel pihenek. Az már más kérdés, hogy közzé is teszem őket.
3. Miért szeretsz írni?
Mint már mondtam, az írással le tudom vezetni a feszültséget. Emellett jó gyakorlás nekem, hiszen az érettségin írásbeli rész is van, konkrétan a történelem résznél esszét kell írni, amihez jó, ha az ember tud fogalmazni. Egyébként még azért szeretek írogatni, mert megnyugtat, le tudom foglalni magam és egy kicsit kilépni ebből az unalmas és ellenem forduló világból.
4.Mit jelent számodra az a szó, hogy blog?
Igazából ha meghallom azt a szót, hogy 'blog', mindig egy fanfiction, vagy egy történet jut eszembe, amit az interneten olvashatunk. Természetesen ez nem igaz, de mivel csak ilyen weboldalakat látogatok, különösebben nem jelent számomra semmit.
5.Mi volt az 1. történeted?
A legelső egy nagyon kezdő és amatőr munka volt. Ma már rettenetes sablonnak számít, de mikor anno elkezdtem, nem találkoztam hozzá hasonlókkal - pedig biztosan volt egy pár. A fogalmazásom egyszerű volt és mondhatni száraz, mégis sokan szerették azt a blogot, mindmáig nem tudom, miért. Konkrétan erről van szó: www.onethinglondon.blogspot.hu
6. Honnan vetted az ötletet, hogy blogolni kezdesz?
Igazból már az első blogom kezdése előtt gondolkodtam rajta, hogy publikálom az írásomat. Láttam, hogy sokan írnak kedvencükről, gondoltam, én miért ne léphetnék be ebbe a "közösségbe".
7. Mi ösztönöz jobban az írásra? Az, hogy sokan olvassák, vagy az, hogy szeretsz írni?
Igazából mind a kettő. Szeretek írni, de ha csak magamnak írnék, akkor elég ráérősen menne az írás, viszont ha várják, akkor többször nyitom meg a félbehagyott részeket és többet is dolgozom velük, ha időm engedi.
8. Ha nem lenne olyan, hogy blog akkor, hogy képzelnéd el a világot? Bár igaz, hogy mostanság nem ismerik annyira, de akkor is, hogy képzelnéd el?
A blogok előtt is ugyanúgy éltem, mint a blogok után. Rám különösebben nincsenek hatással, bár az igaz, blogok nélkül nehezebben menne az idő, unalmasan telnének a délutánok. Nincs nap, hogy ne nyitnék meg legalább egyet.
9.Hány olyan olvasód van aki majdnem minden bejegyzésedhez kommentel?
Nem tudom, nem szokásom számon tartani, de 4-5 ember biztos akad, akik véleménye minden rész alatt megtalálható.
10. Most ebben a pillanatban mit üzennél az olvasóidnak?
Csak annyit, hogy köszönöm. Köszönöm, hogy velem vannak, és ha kell megértenek. Nélkülük sehol sem lennék!
